• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Törőcsik, a zseni

Szerző: Ujlaki Ágnes
Szeretem Mészáros Márta filmjeit. Elsősorban a Napló trilógiát, s legjobban a hozzájuk kapcsolódó Kisvilmát. A mostani film témájáról előzetesen hallva nagy várakozással, sőt türelmetlenül készültem az élményre. Hiszen legelőször Polcz Alaine megrázó könyvét olvasva, majd az Elhallgatott gyalázat című dokumentumfilmet látva már sok mindent tudhattunk az évtizedekig eltitkolt bűnről: a szovjet katonák mintegy 200 ezer magyar nőt erőszakoltak meg 1945-ben. Mészáros Mártát régóta érdekelte az így született gyerekek sorsa. Most talált hozzá egy történetet, s az Aurora Borealis című filmjében megvalósította.

Törőcsik Mari az Aurorea borealis című filmben - Forrás: Vertigomedia

A bűn itt néhány évvel később történik: 1953-ban az Ausztriába szökni készülő fiatal pár fiú tagját lelövik a határon, a lányt pedig négy orosz katona megerőszakolja. Sok évtizeddel később Olga, a Bécsben élő ügyvédnő felfedezi édesanyja titkát, és nyomozni kezd. A sztoriról nem árulnék el többet, mert a fordulatok krimiszerűen váratlanok.

Ami a legfontosabb, hogy szó van a történelemnek erről a fájdalmas fejezetéről. Mégpedig értőn, érzékenyen és szeretettel. Ám hiába volt a felfokozott várakozásom: a katarzis sajnos elmaradt. Pedig a film éppen olyan, mint a legtöbb Mészáros Márta-film: szenvedélyes, érdekes, szerethető. Kisebb-nagyobb pontatlanságokkal, aránytalanságokkal, egynémely felesleges szállal. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, de valahogy az a művészi ihlet kevés benne, amely az alkotást feljebb emeli egy jól elmesélt történetnél.

Ez nem vonatkozik a színészi alakításokra. Törőcsik Franciska a tisztaságot sugárzó, mélyen megbántott fiatal lány szerepében kiváló, akárcsak Tóth Ildikó, aki a sorsára fokról fokra ráébredő felnőtt gyermeket játssza. És mindenekelőtt Törőcsik Mari (képünkön)! Eszköztelenül, csak él, csak létezik a filmvásznon. Egyetlen félmosolyától, tekintetétől könnyek fojtogatják a nézőt. Lehetetlen nem arra gondolni: talán ez az utolsó szerepe. Adja Isten, hogy ne így legyen! De ha így lesz, ennél méltóbb búcsút a mozitól elképzelni sem lehet...