• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

A trükközés évszázados hagyomány - Zugfőzde a veremben

Szerző: Keresztény Gabriella
A VISEGRÁDI PÁLINKAMÚZEUMBAN a frász jött rám, amikor az alagsorban a kukta gombnyomásra felrobbant. Furcsa így „bepillantást nyerni” a több évtizedes tiltott pálinkakészítési módszerekbe, de megnyugtattak: ez csak egy a sok közül, a furmányos magyarok eszköztára kimeríthetetlennek bizonyult.

Évszázadok óta trükközünk a pálinkával - a felvételen Máthé Gábor, a Zugfőzde Pálinkamúzeum egyik alapítója
Fotó:
Kállai Márton

Visegrádon két éve a Széchenyi Terv támogatásával hozta létre a Zugfőzde Pálinkamúzeumot a Spát Diána marketinges és Máthé Gábor építészmérnök házaspár. Máshol az országban csak Izsákon látható a valaha működő uradalmi főzőüzemből annyi, amennyi még megmaradt.

Az új szabályok szerint minden év január 15-ig kell bejelenteni a helyi önkormányzatok adóosztályán a tényt, hogy van otthon saját lepárló berendezésünk és azon párlatot szeretnénk főzni. Aki ezt nem tette meg, bánhatja, mert erre legközelebb csak egy év múlva nyílik lehetősége. Bejelentkezés nélkül viszont tilos pálinkát főzni, s akit a fináncok rajtakapnak, jól megbüntetik. Eddig az országban csak kevesen éltek e lehetőséggel – ha másutt is ugyanaz a helyzet, mint Tolna megyében, ahol a teol.hu körtelefonos felméréséből kiderült, hogy a település jegyzői kevesebb mint egy tucat bejelentésről tudnak.

– Igazából az én ötletem volt – mondja a 45 éves, kétgyermekes férfi –, de Diána mindenben támogat. Tizenkét éve költöztünk Budapestről Visegrádra, ebbe az épületbe, mi az emeleten lakunk. A ház valamikor szatócsboltként szolgált, az alagsor meg jégverem. Meleg időben a Duna vizének szalmába tekert darabos jege hűtötte a boltot. A Zugfőzde nekem a fiatalságomhoz, a baráti, haveri körömhöz kötődő nosztalgikus hobbim. Jogász és matematikus szüleim lévén a pálinka gyakori fogyasztása, pláne otthoni főzése fel sem merült. Múzeumunk fő célja a magyar pálinkafőzés történetének bemutatása. 
Bizony, 1919-től 2010-ig bajos volt otthon pálinkát főzni, így aztán a városokban a kuktás, míg falun az üstös zugfőzés dívott. De említhetném a búvárszivattyúból, ételhordók badelláiból, a gulyáságyú melegítő edényeiből, a tejeskannákból fabrikált készülékeket is. A zugfőzésnek szinte végtelen az eszköztára, míg a végeredménye gyakran irgalmatlan minőségű ital.

– Látom, rendesen felkészült a nyitásig.

– Évekig tartott. A történeti kutatásban nagy segítséget kaptam a nyelvészprofesszor Balázs Gézától, aki a pálinkafőzés történetét korábban már feldolgozta, s az engedélyével a munkájából is használhattunk idevágó részeket. Kilenc részre tagoltam a kínálatunkat. Kezdve a címkegyűjteménnyel a '60–'70–'80-as évekből, közülük a „vegyigyümire” talán még sokan emlékeznek. Folytatjuk a kisüsti pálinkafőző berendezés makettjével, mely a lepárlás minden fázisát szemlélteti. A látogatók megismerhetik a pálinkafőzés történetét, kezdve az etruszkoktól a gall főzőberendezésen át napjainkig. No és persze a tiltott pálinkafőzés trükkjeibe is bepillanthatnak.

Fotó- és tárgyi gyűjteményünk az ország különböző részein használt zugfőző készülékeket idézi meg, bemutatjuk a pálinka ismert – négy gyümölcsre esküszöm: alma, szilva, barack, körte – és kevésbé ismert alapanyagait, az utóbbiak között a sárgarépát, kukoricát, burgonyát – és sajnos a cukrot –, úgy harmincfélét. A módszerek sem mellékesek, mivel a tiltott főzés több típusát is megkülönbözteti a szakirodalom. Felhívom a figyelmet az interaktív lehetőségre, hogy itt mindenki maga készítheti el a saját címkéjét. A boltunkban saját pálinkánk kapható. S a robbanó kukta is egyfajta interaktív zugfőzési attrakció – ez történik a konyhában, ha nem kezelik rendesen az edényt: kitágul, felhabzik a cefre, blokkolja a kivezető nyílást, s szétveti az egészet. Vendégben nincs hiány, néha egy perc nyugtom sincs, de nem panaszkodom, mert Diána kinevetne: – Te kezdtél zugfőzni, hát idd is meg a levét!