• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Lóverseny az alagútban…

Szerző: T. Dögei Imre
Várhatóan az idén is megtartják a sikerszámnak tartott szilveszteri ügetőversenyt. Hírességek sora hajt majd, közöttük Oroszlán Szonja, a Lázár fivérek és Kőbán Rita. De hogy egy év múlva is az ügető-versenykocsiba, a sulkyba ülhetnek-e a sztárok, az éppoly bizonytalan, mint a magyar lóversenyzés jövője.

„Egy mankót találtak. Igazolt tulajdonosa átveheti a mázsaházban.”
A különös mondat nem egy Rejtő-regényből való. Csurka István–
Rákosy Gergely Így ahogy vagytok! című lóversenyregénye kezdődik a közleménnyel, amelyet a magyar galopp versenytéren 1970. október 17-én olvastak be a hangosbeszélőn. Csurka István az idei galoppverseny idényzáró, téli díjfutamát sem hagyja ki. A Kincsem Parkban találkozunk.
– Az a régi lóverseny nincs többé, mint ahogy az a világ sincs, amelyben az a régi futtatás és az a régi közönség létezett – sóhajt nagyot Csurka. – Szétfútta az idő, megváltozott az életforma – kinek hogy tetszik. Ha sikerülne az egész magyar életből kiküszöbölni a pangást, akkor a középréteg ismét járhatna a lovira, és újraéledne a lóverseny is. Akkor újra szívesen elvesztenék még néhány ezer forintot a lovakon – mosolyog a lovi nélkülözhetetlen alakja, és távozik. Lépteit Kincsem bronzba öntött tekintete kíséri.
Belülről a múlt
A lóverseny világát belülről ismerő tucatnyi fogadó, szakember, futtató abban mindenképpen egyetért az íróval, hogy a magyar lóversenyzés jelenlegi helyzete szomorúbb, mint valaha. A rendszerváltás óta jöttek-mentek a kormányok, de a versenyüzem privatizációjának elvi deklarálásánál s néhány eredménytelen pályázat meghirdetésénél egyikük sem jutott tovább. Közben a lóverseny falta és a mai napig is falja a pénzt. Jelenleg a lovi 5-6 milliárd forinttal tartozik az államnak, és az évről évre halmozódó hitelek miatt kénytelen felélni vagyonát.
A Kincsem Parkban Kőbán Ritá tűnik fel.
– Egy Budapesthez közeli tanyán, lóközelben élek, és nagyon jól érzem magam – meséli a többszörös aranyérmes olimpikon. – Kettőezer-háromban hívtak meg először a színészek-élsportolók szilveszteri futamára, akkor ültem először ügető-versenykocsiban, az úgynevezett sulkyban, s hogy úgy mondjam, benne is ragadtam. Most három ügetőlovam van, gondozom, etetem őket, hajtok is a pályán. Hobbim, szenvedélyem, szerelmem a ló. Sajnos nem tudom, mi lesz az ügető jövője, és mi a megoldás, de az teljesen világos, hogy az egészet más érdekeltségbe kellene helyezni. Az ügetőszilveszter persze nagy durranás. Kijönnek vagy tízezren, mindenféle rendű-rangú emberek, aztán innen indulnak tovább bulizni. Az év többi napján pedig szinte kong az ürességtől a lelátó.
Hogy milyen is legyen a másfajta érdekeltség? Akadnak, akik továbbra is egy tőkeerős külföldi cégben reménykednek, aki tokkal-vonóval megveszi a területet, a versenyrendezést és a fogadásszervezést.
Mások szerint ez túl nagy falat, s a magyar tulajdon fenntartásában látják a kiutat, akár a versenyüzem és a fogadásszervezés bérbeadása árán is.
A magyar lóversenyzés problémája tehát mindenkinek feladja a leckét.
Kormányvezérlés
Csontos János miniszterelnöki megbízottként igyekszik a szocializmusból átvett kusza helyzetet átlátni. Szerinte az ágazatnak a lóversenyzést szabályozó törvényre van szüksége, ugyanis a legmagasabb szintű jogforrás hiányában a legjobb versenylovakkal sem vagyunk képesek kimozdítani a szekeret a kátyúból – véli a miniszterelnöki megbízott. Németh Csaba, az ágazat szakértőjeként, el is készítette a lóverseny szabályozásáról szóló törvény irányelveit, s a dokumentum az illetékeseknél vár arra, hogy jogszabályi formulát kapjon.
Csontos szerint kulcskérdés az évek óta húzódó országos fogadásszervező hálózat kialakítása is. A települések többségén a Szerencsejáték Rt. (SzRt.) totó-lottó irodákat működtet, amelyekre rá lehetne építeni a lóversenyfogadást. Így Mányon éppúgy lehetne fogadni, mint Mórahalmon.
A jelenlegi zűrös helyzetben talán a legjobbkor érkezett a magyar színekben futó, angliai tenyésztésű Overdose. A csodaló eddig mind a tizenegy versenyét megnyerte. Némi túlzással elmondhatjuk, a hazai lóverseny jelenleg Overdose-ról szól. Szokás a csődört Kincsemhez mérni, aki 54 versenyen győzött, s magyar tenyésztésű ló volt. Overdose tulajdonosa, a szlovákiai Dunaszerdahelyen élő vállalkozó, Mikóczy Zoltán ugyan szlovák állampolgár, versenylovát mégis Alagon trenírozzák.
Sokan meggyőződéssel állítják: Overdose „hátán” az egész magyar lóversenyzés ismét a világ élvonalába vágtázhat. Igaz, hazai pályán a ló már nem fut, mert nem akad ellenfele, és a tulajdonosnak az sem mindegy, hogy forintban vagy euróban perkálják le a győztesnek járó félmilliós díjat.
Itthon összesen négyszáz, jóval szerényebb képességű telivért treníroznak galoppversenyekre. A régi versenylótenyésztő állami és szövetkezeti ménesek többnyire megszűntek, és így gyakorlatilag okafogyottá vált a lóversenysportnak az a funkciója, hogy a lótenyésztők a galoppon kipróbálhassák lovaikat.
Magán a keze
Napjainkban a magántulajdonban lévő lovak uralják a mezőnyt. Kőnig Róbert és felesége három angol telivért futtat. Régóta ismerem a Képzőműszeti Egyetem grafikus tanárát, aki természetesen lóbolond.
– A pálya nagymenői többnyire a baden-badeni vagy a newmarketi telivérárveréseken veszik a csikókat – magyarázza Kőnig Róbert. – A mi kedvenceink saját tenyésztésűek, és szinte családtagként róják a köröket a versenytéren. Lovaink kategóriájában a futamok első öt helyezettje 180 és 20 ezer forint közötti pénzdíjat kap. Ebből tíz-tíz százalék az idomáré és a zsokéé, a fennmaradó összegből én adózom. Engem nem a nagy pénz motivál, hanem a megszállottság, a lószeretet. A versenylovak iránti alázattól teljesebbé vált az életünk.
A nagy pénzt egyelőre másutt kell keresni. A százhektárnyi lóversenytér vonzó célpontja az ingatlanokra éhes befektetőknek. Az egykori ügető csaknem nyolchektáros területét áron alul, mindössze 3 milliárd forintért vették meg a magyar államtól a franciák. „Ráadásként” vállalták, hogy a Kincsem Parkot kétfunkcióssá alakítják. Ezáltal az ügető olyanná vált, mintha egy focipálya lelátójáról kellene nézni a kezdőkörben pingpongozókat. Lovak és hajtóik távol kerültek a közönségtől, s a verseny elvesztette a korláttól való beszólás varázsát.
De a varázs mellett komoly bevételtől is elesett a lovi. A francia tulajdonos ugyanis később a plázalázat kihasználva a 3 milliárdért vett telket 20 milliárdért adta tovább, s most az Aréna plaza áll ott. A 17 milliárd forint nyereséghez képest a lovi jelenlegi 5-6 milliárdos hitele valójában nem is lenne számottevő…