• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Szenzációs fotók a Don-kanyarból

Szerző: Szabad Föld Online
Soha nem látott fényképek kerültek a falakra az 1943. január 12-i doni áttörés mai, 66. évfordulója alkalmából a kecskeméti Cifrapalotában. A Kecskemétiek a Don-kanyarban című kiállítás a tragikus sorsú hős honvédeknek állít emléket.

A magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája 1942/43 telén távol az országtól, a Szovjetunió területén zajlott. A Don menti tájat – ahol több mint 200 kilométeres frontszakasz őrzése volt a magyar honvédek feladata – Don-kanyar, doni front, sőt: a doni pokol néven őrizte meg a történelmi emlékezet. 1943 januárjában itt semmisült meg a második magyar hadsereg nagy része. A leghevesebb szovjet katonai támadások január 12-én a magyar-német védelmi vonal leggyengébb pontjára, Uriv környékére összpontosultak. A „pergőtűz” után az első vonalban maradt túlélők még visszaverték a támadást, de január 14-én az ellenség végérvényesen kettészakította a magyarok egységeit, és a hátukba kerültek.

– A második magyar hadsereg egységeiben ott voltak a kecskemétiek is – mondja Székelyné Kőrösi Ilona történész, főmuzeológus. – Az orosz harctérre induló Magyar Királyi Zrínyi Miklós 7. Honvéd Gyalogezred katonái számára 1942 májusában egyhónapos harcászati gyakorlatot szerveztek Orgovány környékén, majd bevagoníroztak és június 16-án elbúcsúztatták őket a kecskeméti vasútállomáson.

Úgy indultak el, hogy útjuk végcélját nem ismerték. Köztük volt Szabó Pál főhadnagy, aki zászlóalj-vonatparancsnoki megbízást kapott. Az ezredparancsnok Tormássy-Szávits Sándor ezredes volt, hadosztályparancsnokuk Grassy József tábornok. A katonavonat az orosz Recsiszáig közlekedett, onnan gyalogmenetben vonultak tovább. Negyven nap alatt ezer kilométert tettek meg, míg a végállomás, Uriv környékére értek. A Szabó Pál és testvérei által készített fényképek,valamint a hagyatékukban fennmaradt levelezés igaz és hű tükre a kecskeméti honvédek távoli tájakon átélt megpróbáltatásainak. A kecskeméti kiállításon bemutatott anyag első ízben kerül nyilvánosságra.

– A dokumentumokat megőrző Szabó Pál köztiszteletnek örvendő kecskeméti család tagja, aki ez év februárjában lenne 100 éves, 2006-ban halt meg – mutatja be a dokumentumok létrehozóját Székelyné Kőrösi Ilona. – Édesapja, Szabó Imre nyomdász a Szilády nyomdában dolgozott, ólommérgezésben halt meg. Édesanyja, Szabó Judit varrónő, majd önálló női szabószalon tulajdonosa, hat gyermekkel maradt özvegyen.

Szabó Pál 1943 januárjában az utolsó szabadságos vonattal még haza tudott jönni, átmenetileg itthoni laktanyaszolgálatra osztották. István öccse, a 37. gyalogezred I. zászlóalj géppuskás századának parancsnoka, a január 22-i hősies ellentámadás egyik főszereplője, a teljes orosz áttörés miatt nem hagyhatta már el a frontvonalat. Századának megmaradt emberei 1943 májusában ezer kilométeres gyalogmenetet követően vonatoztak haza. 1944 nyarán mindketten Munkács és Ungvár környékén teljesítettek szolgálatot, védőállásokat építettek, október 26-án azonban az egész ezred orosz hadifogságba esett. Szabó István 1944 júliusában nősülési engedélyt kapott a honvédelmi minisztériumtól. Menyasszonya a máramarosi Halász Lenke, főiskolai hallgató volt, esküvőjüket október végére tervezték. A hadifogságban Munkács és Szolyva között egy részeg orosz őrnagy a jó állapotú bőrcsizmájáért agyonlőtte. Szabó Pál 1948-ban tért haza a hadifogságból.

A január 16-ig látogatható kiállítás gazdag fotóanyag, térképek, tábori levelezőlapok és más dokumentumok segítségével mutatja be a kecskeméti 7. Magyar Királyi Zrínyi Miklós Honvéd Gyalogezred 1939. évi zászlószentelési ünnepségét, a bácskai bevonulást, a Don mentén töltött hónapokat, majd a hadifogság viszontagságait. Megtekinthetik a látogatók a Katona József Múzeum gyűjteményéből válogatott zászlókat is, amelyek az 1930-1940-es évek jellemző darabjai.