• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Legyilkoljuk-e egymást?

Szerző: Ilijin Kinga
Nincs jó megoldás, csak rossz és kevésbé rossz, a bioüzemanyag zsákutca, az emberi jogok mellől hiányoznak az emberi kötelességek, a baj a társadalommal van – hangzott el szerdán a Műegyetemen egy környezetvédelmi beszélgetésen. „Ne toldozni-foldozni akarjuk a világot: újat kell építenünk!”
Üzemanyag vagy kenyér? – tette fel már címében az égető kérdést a Műegyetem Liska Tibor Szakkollégiuma által szervezett beszélgetés. Autóipar, olajipar és környezetvédelem képviseltette magát, és vázolt fel megoldási javaslatokat az egyre komolyabb energiaválságra.

- Nem lehet folytatni azt a gyakorlatot, hogy mindenkinek annyi autója legyen, mint az Egyesült Államokban. Budapest például nem bír el akkora forgalmat, ami megengedhetné, hogy mindenki autóval közlekedhessen. A mostani gazdasági modell megbukott, radikális váltásra van szükség – vázolta Kerekes Sándor, a Budapesti Corvinus Egyetem Környezettudományi Intézetének igazgatója. – Nem is autóra van szükség, hanem mobilitásra. Ha kialakítanánk egy jól működő autóbérlési rendszert, tizedennyi autó is elég lenne. Ez persze nem áll érdekében a gyártóknak – tette hozzá.

Az autóipar az igények után megy, azt gyártunk, amire kereslet van – válaszolt a felvetésre Dan Dániel. A Nissan Közép-Kelet-Európai Központjának környezetvédelmi felelőse hangsúlyozta: 80-85 százalékban újrahasznosítják a roncsautókat, egyre kisebb az új autók fogyasztása és alternatív meghajtású modelleken is dolgoznak.

- A bioüzemanyag zsákutca – vélte ugyanakkor Wilde György, a Magyar Ásványolaj Szövetség főtitkára. - Előállítása több energiát igényel, mint amennyit megspórol, ára még úgy sem versenyképes, hogy nem adóköteles, s a megtermeléséhez szükséges terület óriási. Bioetanol-gyártáshoz használhatnánk a búzát, de az ehető mag helyett a szárát kell hasznosítani, s biodízelt állíthatnánk elő a rengeteg kiöntött használt olajból is.

- Nem az a baj, hogy nincs elég élelmiszer – állította Kerekes Sándor -, csak nem jó az elosztás. Az a probléma, hogy mindig nagy rendszereket akarunk létrehozni, pedig az efféle „szupermegoldások” sérülékenyek.

- Hosszútávon csak az hozhat kiutat, ha helyi szinten gondolkodunk – értett egyet Ijjas Flóra, a Műegyetem Környezetgazdaságtan Tanszékének hallgatója. – A felhasználói szokásokat kellene szigorúan szabályozni, hisz a legnagyobb baj, hogy a boldogságot tárgyakban keressük.

- 1949-ben, amikor létrejött az ENSZ, első dolguk volt összeállítani az emberi jogok dekrétumát, de máig nincs emberi kötelességek dekrétuma – mutatott rá Wilde György, Kerekes Sándor pedig meg is nevezte egyik legfontosabb kötelességünket: - A világ problémáinak nagy részét meg lehetne oldani, ha a tudás ingyenes, hozzáférhető közkincs lenne. Nem versenyeznünk kellene, nem más autókat, hanem más világot szükséges építeni, mert ezt hiába toldozzuk-foldozzuk, többé nem lesz szép. S hogy ki tegye meg az első lépést? Nem tudunk másokat megváltoztatni, magunkat kell. A következő 30-40 évben ötszázmillió ember áramlik be Európába, ha mi nem, hát ők megeszik majd azt a búzát, amiből mi bioetanolt akarunk csinálni. A jövő igazi kérdése az lesz, hogy legyilkoljuk-e egymást, vagy képesek leszünk együtt élni. Erre kellene felkészülni.