• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Pihen a mikrofon

Szerző: Borzák Tibor
Ó, azok a hatvanas évek! Mennyi nagyszerű sláger, mennyi tehetséges előadó. A régi idők táncdalénekeseit még ma is sokan szeretik, noha legtöbbjük végleg búcsút intett a pályának. Közéjük tartozik például Ambrus Kyri.


Csin-csin, Fehér házikó, Nappalok és éjszakák, Te tudod, mit csinálsz, Többet ér a boldogság, Taka-Taka. Néhány máig ismerős slágercím a több száz, Ambrus Kyri által sikerre vitt felvétel közül. Az érces hangú táncdalénekesnő több mint tíz éve döntött úgy, hogy nincs tovább, s azóta csak egyszer "csábult el". Távol a belváros zajától, megyeri kertes házában nosztalgiázunk, amit persze szívesen tesz, mert szakmáját illetően nincsenek fájó pontjai.
- Öt esztendővel ezelőtt egy véletlennek köszönhetően bekerültem Lajcsi műsorába, a Dáridóba - meséli a mosolygós énekesnő. - Isteni volt újra közönség előtt szerepelni, minden összejött, röpködtem a boldogságtól. Aztán rájöttem: nincs folytatás, fölösleges erőlködnöm.
A nyolcvanas évek végére a könnyűzenei életben is nagy változások következtek be. A régi idők sikeres előadóit hanyagolni kezdték, kilincselniük kellett a fellépésekért. Ambrus Kyri három évtizedes énekesi múlttal a háta mögött erre képtelen volt, nem tudta volna elviselni, hogy sorozatosan nemet mondjanak neki. Inkább úgy döntött: leteszi a mikrofont. Akkoriban lett súlyos beteg az édesapja, rendszeres felügyeletre volt szüksége, úgyhogy az énekesnő magához vette, és hét éven át ápolta. Ilyen körülmények között amúgy sem tudott volna fellépésekre járni.
- Remek társasággal jártuk az országot, elég, ha csak Hofi Géza, Sárosi Kati, Zsoldos Imre, Payer Andris, Harangozó Terike, Aradszky Laci, Poór Peti nevét említem. Végignevettük az utat, időnként megálltunk egy vendéglőnél, ettünk, ittunk, szórakoztunk, közben pedig három-négy-öt műsort is megcsináltunk. Hajnalban érkeztünk haza, s délután kezdtük elölről. Néha egészen meredek dolgok történtek velünk, de kár lett volna bármit is kihagyni az életünkből. Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Néhány kollégával ma is összejárunk. Nálam például minden héten kanasztaparti van.
Az állandó országjárás rányomta bélyegét a magánéletre. Ambrus Kyri első férje Pápai Faragó László, a Juventus együttes bohém vezéralakja volt. Házasságuk két és fél évig tartott. Laci 1975 óta Németországban él, zenekarával azóta is járja a világot. Az énekesnő másodszor élete első nagy szerelméhez, egy civil férfihoz ment feleségül. Hittek abban, hogy nem lesz gond a "káposztamelegítéssel", öt év után azonban mégis elváltak. Attól kezdve nem hiányzott többé az állandó kapcsolat. Egy gyermek viszont igen. Csakhogy egymás után jöttek a munkák.
- Javában énekeltem még, amikor 1967-ben valakinek eszébe jutott, mi lenne, ha én vezetném a Könnyűzenei híradót - idézi fel rádiós pályafutásának kezdeteit Ambrus Kyri. - Az újítás olyan jól sikerült, hogy rám bízták a Magnósok, figyelem! és a Filmzenei újdonságok című műsorokat is. Ezért a lépésemért az ismerőseim fölöttébb okos nőnek tartottak, aki jó előre gondoskodik a jövőjéről. De részemről ez egyáltalán nem volt tudatos, soha nem törekedtem arra, hogy legyen munkám, ha majd visszavonulok az énekléstől. Több mint huszonöt évig, 1993-ig voltam a Magyar Rádió külső munkatársa. Sajnos csúnya vége lett. A kialakult rend szerint mindig kedden reggel kilenc órára mentem a felvételre. Azon a bizonyos napon zárva volt a stúdió. Talán eltévesztettem valamit, gondoltam, s felhívtam a titkárnőt, aki közölte, hogy megszűnt a műsor. Így tudtam meg, hogy nincs tovább rám szükség. Még csak elnézést sem kértek. Azt sem mondták, köszönjük az eddigieket.
{p}
Ez a tüske a mai napig sajog. Főleg azért, mert Ambrus Kyri mindig arról álmodozott, hogy rádióbemondó lesz. Háromszor felvételizett is, de mindháromszor indok nélkül elutasították. Borzasztóan zavarta a kudarc - hiszen akkor már mégiscsak műsorokat vezetett! -, úgyhogy megkért valakit, próbálja megtudni a nemleges válasz okát. A bemondók párttitkára meg is adta a magyarázatot. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy olyan ember mondja a politikai híreket, aki előtte nem sokkal táncdalokat énekelt a rádióban. Aztán a kereskedelmi adók indulásakor ismét próbálkozott, de megint mindenhol elutasították. Ha nem, hát nem.
- Tizenhat évesen kezdtem énekelni. Végig odafigyeltem arra, hogy egyfajta anyagi biztonságot teremtsek magamnak, hogy egy bizonyos koron túl nyugodt, gondtalan életem lehessen. Mindig tudtam félretenni, és édesapám tanácsára befektettem a pénzemet. Szerencsére nincs panaszra okom. Csak a régi társaság hiányzik, de bárhogy is lenne, azokat az időket már nem lehetne visszahozni.
Marad a nosztalgiázás, azt pedig Kyri imádja. Édesanyja összegyűjtötte a róla szóló cikkeket, lemezeket, fényképeket. Megvan például élete első ORI-szerződése 1961 októberéből, amikor a Bartók Teremben lépett fel, 75 forintos tiszteletdíjért. Máig megőrizte azt a nyolc-tíz oldalas szerelmes levelet is, melyet egy rabtól kapott a Markó utcai börtönben való fellépése után. Egyik szlovákiai rajongója csak ennyit írt a borítékra: Ambrus Kyri Magyarország - és megkapta. Tengernyi fotó, több tucat kislemez. Talán kevesen tudják, hogy az énekesnő pályája legelején jó pár Szörényi-számot vett fel az Illés együttessel, a bakelitkorongok ott lapulnak a fiókjában. Ambrus Kyri neve fogalom volt a szakmában, mégis rendre kihagyják a felsorolásból, ha a korszak táncdalénekeseit emlegetik. Egy ideig bántotta, ma már nem foglalkozik vele.
- A mai könnyűzenéről nincs rossz véleményem - árulja el beszélgetésünk végén. - A fiatalok egymás után dolgozzák fel a régi sikerszámokat. Ez már a mi időnkben is így volt, úgyhogy nincs új a nap alatt. Például a Fehér házikó egy olasz, fesztiválgyőztes szám magyar változata, de ezenkívül még számos világslágert énekeltem. Ha jobban belegondolunk, igazán a nevemhez kötődő, kifejezetten magyar slágerem nincs is.
Hogy a sokat tapasztalt előadó lát-e olyan énekest, aki az utódja lehetne? Azt majd az idő eldönti. Javasolja, kérdezzem meg húsz év múlva. Ambrus Kyri arra sem tud egyértelmű választ adni, hogy láthatjuk-e még színpadon. A szíve azt diktálja: nincs tovább, csak a szépre akar emlékezni. De történhetnek még csodák. S ki az, aki egy fantasztikus lehetőséget kihagyna az életéből?

Címkék: