• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Renault Wind 1,6: fúj a szellő

Szerző: Vékey Zoltán
A franciák szép csendben piacra dobtak egy új kocsit, ami mellett nehéz szó nélkül elmenni szó. Feltűnő és exhibicionista formája nyitható tetejű kisautót rejt, olcsón és átlagos képességekkel.

Mindjárt az elején szögezzük le: a Wind-et nem jó vezetni. Illetve inkább úgy mondom semmi különös. Ne várjunk tőle óriási gyorsulást, élvezetes kanyargást, tűéles irányíthatóságot. A Wind leginkább ajándék: egyrészt a gazdag családok lánygyermekeinek a matek érettségi 4-esért, másrészt a konditeremben életvitelszerűen tartózkodó késői 30-as néniknek. Őket az érdekli hogy cuki legyen a forma, megnézzék a szomszédok – s még a teteje is lenyílik? Ne már, komolyan? Húúú, de szupcsi!!

A Wind egyébként nem különösebben szép autó, úgy is mondhatnánk, hogy szokni kell a formáját. Magas, rövid és tömzsi, tágra nyílt szájjal és néhány kötelező dekorelemmel. A legjobban talán a hátulja sikerült, innen hasonlít legjobban valami sportautószerűségre.

A Wind két ember számára kényelmes, szerencsére hátra nem nyomorítottak bele még két sámlit, csak hogy négyülésesnek legyen mondható. Nehéz is lett volna: a mini-kabrió ugyanis a legkisebb Renault-ra, a Twingo-ra épül, s négy méternél is rövidebb. A belső tér sok ismerős alkatrészből építkezik, de azért van egyedi dolog is: ilyen az ajtóbehúzó fülecske, vagy a kilincs ami annyira vacak műanyagból készült, hogy mindig attól féltem, hogy letöröm. A műszerfal és a kezelőszervek a kisautó kategória átlagában megállják a helyüket, a sportülések pedig kifejezetten kényelmesek még testesebb embereknek is. Egyvalamit kerüljünk: a 185 centi feletti magasságot.

A tetőnyitó szerkezet zsenialitása abban rejlik, hogy nem hajtogatja össze több részre, mint a nagy kupé-kabriók, hanem a tetőelem – a kireteszelés után, a megfelelő gomb nyomására, alig 10 másodperc alatt – egy az egyben hátrahajlik és eltűnik a csomagtartóban. Sokkal tartósabbnak és masszívabbnak ígérkezik, mint az eddig látott megoldások, ezért nagy piros pontot érdemelnek a franciák. Apropó, csomagtartó: nyitott és csukott tetővel is ugyanakkora, csaknem 300 literes, s annyira jópofa formájú, hogy sokkal praktikusabban pakolható, mint más kisautóké. Nyitott tetővel nagy élmény a közlekedés, míg felhúzott ablakokkal nem is vészesen zavaró a szél – bár ezt január lévén csak néhány kilométeren próbáltuk.

A Wind kétféle motorral kapható: az 1,2-es turbós 100 lóerőt, az 1,6-os szívó 133 lóerőt tud. Mi az utóbbit próbáltuk, de nem vagyok meggyőzve róla, hogy ez a jobb választás. Érezni ugyan az erőt egyesben és kettesben, de nem letaglózó. Ennek megfelelően 9 litert fogyasztott, ami valamivel kevesebb, mint amit mások mértek. Az ötsebességes kéziváltóval rövid úton lehet váltani, egyedül az ötödik rövid kicsit, de a Wind nem arra van kitalálva, hogy nagy távolságokat tegyünk meg vele az autópályán.

S hogy drága-e? Az attól függ: 4,7 milliótól indul, a jobban felszerelt változat a nagyobbik motorral már 5,3. Ennyiért sok minden vehető: például egy Mégane kupé, GT felszereltséggel, 180 lovas turbós benzinmototorral. Ha viszont azt nézzük, hogy ennyiért egy nyitható tetejű kupé-kabriót kapunk, ami nem jön szembe minden nap, akkor nem is olyan vészes. A Renault szerintem nem lőtt mellé, lesznek, akik megveszik.

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!