• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Jövőért síró hangszer

Szerző: Kemény Krisztina
Fájdalmasan kiált, tüzesen szól vagy mélabúsan zeng. Szabadalmaztatója, Shunda Vencel szerint a kevés magyar eredetű hangszer közül a tárogató áll legközelebb népünk lelkületéhez. Jövőjéért azonban aggódnunk kell.

Erdélyben még ma is éneklik a dalt: "Zöld-arany a pázsit selyme, s kék ezüst a tó, messze földön halkan felsír a tárogató." Lehet, hogy nemsokára kevesen tudják, mit jelent e strófa utolsó szava, pedig a Kecskeméten élő Szabó Sándor tárogatóművész évtizedek óta megszállottan fáradozik azon, hogy életben tartsa a hangszert.
- Mára alig több mint száz tárogató lelhető fel Magyarországon - mondja a művész, aki egyébként az Országos Rákóczi Tárogatós Egyesület tagja. - A hangszert eredetileg a szaxofon helyettesítésére szánták, hogy erősítse a zenekarok magyaros hangzásvilágát. Stowasser János volt a legjobb tárogatókészítő, valaha egész tárogatósort, összesen hétféle hangszert készített. Cége 1943-ban beszüntette a gyártást, és nyolc évvel ezelőttig senki nem készített hazánkban tárogatót.
Hogy mi történt ekkor, 1997-ben? Találkozott egy saját tárogatóra vágyó, magyar származású brémai klarinétművész meg egy kihívásokat kereső bajai ezermester, Gregus Pál.
- Eredetileg fémmintakészítő lakatos és gépésztechnikus vagyok - meséli az ezermester. - Amikor felkértek a feladatra, azt se tudtam, mi az a tárogató. Ha valóban létezik, és ember csinálta, akkor nekem is menni fog.
{p}
És Gregus Pál jól gondolta. Bár eleinte sokat küszködött - speciális célszerszámokat tervezett és gyártott, jártasságot szerzett a famegmunkálásban -, a csillagászati áron vásárolt eredeti Stowasser B szoprán tárogató másolata kiválóan sikerült. Amikor művészberkekben tevékenységének híre ment, máris jött az újabb kihívás: egy igencsak elhanyagolt állapotban lévő, a korábban készített szoprán hangszernél jóval nagyobb, úgynevezett B-tenor basszustárogató restaurálására kérte fel a budapesti Operaház volt zeneigazgatója. A hangszerroncs a bajai ezermester kezei között új életre kelt. Gregus Pál az elmúlt nyolc év alatt harminc szoprán és nyolc basszustárogatót készített.
- Inkább muzsikusok viszik. Japánban, Torontóban, Chicagóban, Párizsban, Svájcban és Németországban is van belőle. Egy hangszerem a vajai Tárogatómúzeumban látható.
Bajai műhelyében, a bejárat mellett várakozó hántolatlan fatörzsek egyszer majd fényesre pácolt, csillogó billentyűkkel ékesített tárogatóként szólalnak meg. Miként lehet úgy hangszert készíteni, hogy nem muzsikál a mester? Ehhez a zenei helyett inkább sokoldalú szakmai ismeret és nagy türelem kell. Minden kézi munkával készül, a billentyűkhöz rögzített bőr bevonatú párnáktól az utolsó kis rugóig.
- Sokan még ma is azt gondolják, a tárogató kizárólag Rákóczi korabeli és irredenta nóták megszólaltatására alkalmas, pedig ez egyáltalán nem így van. Ha tudnánk alakítani egy tárogatókvartettet, bebizonyíthatnánk, hogy bármi gyönyörűen megszólaltatható rajta a komolyzenétől a dzsesszig - reménykedik Szabó Sándor.
Ehhez azonban a Gregus Pál által készített kétféle hangszer mellett szükség lenne egy harmadik, úgynevezett Esz-alto tárogatóra is, melynek egyetlen fennmaradt példányát féltve őrzi a Magyar Nemzeti Múzeum. Többévnyi próbálkozás és a Bács-Kiskun Megyei Múzeumigazgatóság közbenjárása ellenére a kópiakészítés iránti kérelmet nemrégiben elutasították.
- Biztonsági okokra és szigorú műtárgyvédelmi előírásokra hivatkoztak - kesereg a tárogatóművész.  - Tudatták, hogy magánszemély számára nem kölcsönöznek, és ha engednék is a másolatkészítést, azt kizárólag múzeumi célokra tennék. Most a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához fordultam, tőlük várok segítséget és az előzőeknél hatékonyabb közbenjárást.
Megoldás tehát még nincs, csak kérdés: mi nemesebb cél, ereklyeként elzárva tisztelni, vagy életre kelteni és újból elterjeszteni egy hangszert? Amely rendeltetésének csak akkor tesz eleget, ha megszólalhat semmihez nem hasonlítható hangján.

Címkék: