• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Apu véreskezű gyilkos - aki nem akar erről tudni, könnyebben alszik

Szerző: Ujlaki Ágnes
Az én képernyőm: Bűnök árnyékában. - Híres ember gyermekének lenni nem könnyű, a tapasztalatok szerint inkább rossz, mint jó. Hát még hírhedt diktátorénak, amikor az apák gyakran tömeggyilkosok, népük kártevői, ártatlanok vére tapad a kezükhöz.

Ilyenkor több út lehetséges: vagy teljesen azonosulni a papával, s ha kisebb mértékben is, de csinálni a disznóságokat, mint például Nicu Ceausescu, más csak áhítatos rajongással övezni az apa emlékét vagy teljesen szembefordulni vele, mint Alina Castro. Bár van még egy lehetőség: semmiről sem tudni, homokba dugni a fejet – ez a leghiteltelenebb magatartás.

Az On the Spot című kiváló dokumentumsorozat fiatal alkotópárosa, Cseke Eszter és S. Takács András óriási fába vágta a fejszéjét. Két éven át heroikus munkával kutatták fel diktátorok gyermekeit, illetve rokonait, vették rá őket az interjúra és forgatták le tanulságos riportfilmjeiket. Ezeket látjuk kéthetenként a köztévében.

Kezdték Ugandában, ahol a hetvenes években Idi Amin, a „Fekete Hitler” 300 ezer honfitársát ölette meg, köztük legközelebbi munkatársát, miniszterét. Jafar – egyik fia a 60 közül – szereti az apját, nemigen hiszi el a sok „pletykát”. A kamera előtt békült ki apja áldozatának fiával, nem akarják már tovább vinni a gyűlölködést. Ugyancsak szeretettel gondol bácsikájára Pol Pot unokaöccse, aki szerint a kambodzsai vezér egyáltalán nem volt öntelt, úgy élt, mint az egyszerű emberek, hozzá meg végképp mindig kedves volt… Pinochet lánya Chilében nyíltan politizál apja nyomdokain, és szentként bálványozza a véreskezű tábornokot. Ezek az emberek nem akarnak tudni a legismertebb történelmi tényekről sem. Az álmuk alighanem így könnyebb.

Az apjával való teljes szembefordulás és gyűlölet vezérli Alina Castrót, a kubai vezér lányát. Alinát anyja és nevelőapja nevelte, csak tízévesen tudta meg, hogy Fidel Castro az igazi apja. Húsz éve sikerült megszöknie Kubából, ezután az Egyesült Államokban telepedett le. Itt beszélgetett vele az On the Spot stábja. – Kuba olyan a külvilág számára, mint egy politikatörténeti múzeum. Sajnálom kubai honfitársaimat, mert mi nem kiállítási tárgyak vagyunk, hanem emberi lények – fogalmazott a középkorú asszony. Mélyen bántja, hogy a szigetországban sokan csak a szép nők, a pálmafák és a jó rum romantikus lelőhelyét látják.

Számomra a legérdekesebb és legellentmondásosabb a Göring-rokonok felfogása. Közismert, hogy Hitlernek nem volt gyermeke, így hát érthető, hogy Göring unokahúgát és unokaöccsét szólaltatták meg. Vajon melyikünket érdekelné, hogy a nagyapjának a bátyja mit művelt 70-80 évvel ezelőtt? Engem biztosan nem, de ezek a rokonszenves, szerény értelmiségi emberek magukra vették származásukkeresztjét. Bettina Göring fiatalon sterilizáltatta magát, ahogyan a fivére is, mert nem akarták a Göring-vért továbbörökíteni. Ez erős túlzásnak tűnik, ráadásul eléggé hasonlít az öröklődő testi és szellemi tulajdonságok javítására beavatkozásokat hirdető eugenikaelméletre, amelyet a náci gyakorlat igencsak továbbfejlesztett a faj tisztaságának irányában… De mindenképpen megérdemlik a tiszteletet.

Akár így, akár úgy, egyikük sem tud megszabadulni az ősök árnyékától, valószínűleg több generáció kell hozzá – még ha a Göringrokonok el is vágták a vérvonalat. Mindez a jól felépített beszélgetésekben szépen kiderül. A riporterpár megint olyat hozott létre, ami bizonyosan nemzetközi érdeklődésre is számot tarthat.

Egy súlyos technikai hiba azonban folyamatos bosszankodásra ad okot. Nincs rá magyarázat, miért nem alkalmazzák a szokásos módszert, amikor a halkabban hallható eredeti hangra rámondják a magyar fordítást. Így végig idegen nyelven folyik a riport, és alul kis betűkkel megy a magyar szöveg – ráadásul a fehér betűk gyakran világos alapon. Ez nem méltó sem a téma súlyosságához, sem a belefektetett munka színvonalához.

Címkék: Az én képernyőm