• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Fájdalmas tavaszi ünnepek

Szerző: Szabó Enikő
Ünnepnapokon mindenki igyekszik félretenni a gondokat, bajokat. Olyankor még fontosabb a családi béke, a nyugalom. Néha azonban éppen a legszebb pillanatokban kapjuk a legnagyobb pofonokat.

Karácsony előtt pár héttel sikerült vevőt találnunk a lakásunkra. Rohamtempóban vettük meg a házat, amiről már régen álmodoztunk. Sajnos, az ünnepekre nem készültünk el mindennel, így a szokásos családi összejövetelt nem tudtuk megtartani  – pedig imádtam, ha mindenki nálunk gyűlt össze. Azzal vigasztaltam magam, hogy majd húsvétkor nagy bulit rendezünk: együtt tartjuk a karácsonyt, a tavaszköszöntőt, a házavatót - szóval mindent.

A húsvét előtti héten a férjem, Attila korán útnak indult a kisfiúnkkal a barátnőmékhez, hogy aztán idejében hazaérjenek a hétvégi nagycsaládi ebédre. Már mindenki megérkezett, csak a két fiú nem. Anyukámék, anyósomék nyugtatgattak, hogy ne aggódjak, olykor-olykor előfordul, hogy valaki elfelejtkezik az idő múlásáról. Hiába hívtam Attilát mobiltelefonon, ki volt kapcsolva. Kora délután csörgettem a barátnőmet, de kiderült, nem is jártak náluk. Aztán ugyanezt hallottam válaszként a baráti körünk többi tagjától is. Nagyon ideges lettem, s nem törődve a család ellenkezésével, a keresésükre akartam indulni, amikor végre megérkeztek.

Megkönnyebbültem, hogy nem történt semmi bajuk, de Attilára dühös voltam. Nem szerettem volna veszekedni, de azt azért elmondtam neki, mennyire felelőtlennek tartom. Anyósom, hogy oldja a feszültséget, a kisfiamat az ölébe húzta és sütivel kínálta. Közben megkérdezte tőle: merre jártak, mit csináltak egész délelőtt? A válasz mindenkit megdöbbentett. Bence közölte: apa barátnőjénél ebédeltek, aztán nagyot sétáltak a városban.

Minden szempár Attilára meredt. Ő felpattant a fotelből, s kedvesen mosolyogva közölte, hogy Bence igazat mondott. Szerelmes, és el fog hagyni minket. Nem így akarta elmondani, de ha már így alakultak a dolgok, nem bánja, ha mindenki megtudja.

Azt hiszem, olyan szörnyen soha életemben nem éreztem magam. Tudtam, hogy meg kell beszélnem a dolgainkat Attilával, de nem maradt erőm lecsillapítani az apámat, aki pár perc alatt kidobta a férjemet a lakásból. Ámbár ha őszinte akarok lenni, Attilát nem nagyon kellett küldeni, ment ő magától is szívesen.

Évekig tartott, míg túltettem magam a csalódáson. Soha nem értettem meg, miért vonta be a fiúnkat az új kapcsolatába, s miért így kellett bevallania, hogy mást szeret. Csak az új szerelmemnek köszönhetem, hogy ma már nem félek a tavaszi ünnepektől.