• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Hipochonderek országa vagyunk!

Szerző: Palágyi Edit
Mikor egyet tüsszent, máris tüdőgyulladásra gyanakszik; ha kettőt köhög, tbc-re. Korunk képzelt betege főként a rák és az AIDS rémétől tart. Holott többnyire semmi testi baja, orvostól orvosig zarándokol.

Fotó: MTI

Én nem hipochonder vagyok, hanem nagyon beteg! – így kéri ki magának a gyanúsítgatást a vélt kóroktól rettegő. Újabban egyre többen aggódnak képzelt problémáik miatt. Elég egy kis fájdalom a bordák alatt, máris a gyomorrák rémével ijesztgetik magukat, vagy némi szúrás szívtájon, s legott infarktusra gyanakodnak. A „képzett” hipochonder megszállottan bújja az orvosi cikkeket, könyveket, s gyakran a legsúlyosabb kórság tüneteit véli felfedezni magán. Az internet korában könnyen elhatalmasodhat e baj: a felnagyított tünetek alapján bármilyen diagnózist könnyen felállíthat a képzelgő.

A baj nem új keletű: a francia színpadi szerző, Molière képzelt betege például ezernyi nyavalyára panaszkodik, ezért is adná feleségül a lányát épp egy orvoshoz. Hősünk közben pedig egészséges, mint a makk, így leginkább vígjátéki figura lehet belőle. A lélekgyógyászok szerint azonban a hipochonder nem viccel, hanem valóban szenved…

Ha valakin elhatalmasodik a szokás, hogy állandóan testének apró jelzéseit figyeli, gondja hátterében általában valamilyen lelki probléma, többnyire rejtett szorongás, depresszió áll. Ezt azonban az illető magának sem vallja be, inkább testi bajjal „üzen”. Az orvos hiába próbálja megnyugtatni a páciensét, hogy nincs baj az egészségével, ő a negatív leletekből csak azt szűri le, hogy a doktor gondatlan és muszáj egy másik gyógyítót keresnie. Így a magát betegnek érző egyik kivizsgálásról a másikra talpal. Megesik, hogy az állandó szorongás miatt előbb-utóbb tényleg kialakul valami betegség. Gyógyírként leginkább az válik be, ha a pszichés gondokat enyhítik, így a depresszió múltával a testi tünetek is elcsitulnak.

Hajdan mindezt férfihisztériának tartották, pedig a nőket is utolérheti. Igaz, a hölgyek inkább az egészségmániában jeleskednek: kizárólag a bioboltok kínálatából csipegetnek, vagyonokat költenek „csodatevő” étrend-kiegészítőkre, vég nélküli tisztítókúrákkal gyötrik magukat. A férfiak másként szenvednek. Sok feleség tanúsíthatja: nincs annál „drámaibb” esemény, mint mikor az aggodalmaskodó férj ágynak esik. Körülötte kell ugrálnia a családnak, hiszen a helyzet bármikor válságosra fordulhat. Ha a ház urának kapar a torka és a lázmérő hőemelkedést jelez, máris teljes ágynyugalmat követel, s a nejének a betegszobát csak lábujjhegyen illik megközelítenie, hogy behozza a forró teát. Máskor a gyötrő másnaposság már elegendő ok a végrendelkezéshez. Ebből is kitűnik, hogy a teremtés koronája leginkább kis törődésre vágyik – szeretné, ha végre ő lenne a középpontban.

A közismert vicc szerint a vérbeli hipochonder nem adja fel egykönnyen a próbálkozásait. A sírfeliratán ezért a következő olvasható: „Hát nem megmondtam?!”

HÍRESSÉGEK IS „ELKAPTÁK”
A fajok eredetét kutató tudós, Darwin például emésztőszerveinek működését tartotta kórosnak: naplót vezetett tüneteiről, és gyógyvizekkel kúrálta magát – ennek ellenére egy szívroham vitte el. Andersen, a meseíró egyformán rettegett a tűzhaláltól, az élve eltemettetéstől, s attól, hogy az ételébe keveredik valami hegyes tárgy, amit lenyel. Semmi ilyesmi nem történt: májrákban halt meg. Michael Jackson, a rejtélyes körülmények közt elhunyt popsztár ugyancsak híres hipochonder volt, ezért orvosok – azaz állítólag sarlatánok – hadával vette körül magát. A hírek szerint ez lett a veszte: gyógyszer-túladagolás végzett vele.