• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Kinek mennyi ászt osztanak

Szerző: Habik Erzsébet
ANYA, APA, GYEREKEK – ez lenne a mindenki által vágyott családmodell, ám az élet olykor közbeszól. Hibáztatásra, sajnálkozásra nincs szükségük a gyermeküket egyedül nevelőknek, segítségre annál inkább – mondja Nagy Anna (egykori kollégánk), aki pár éve még maga is hasonló cipőben járt. Létrehozta az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítványt, könyvet írt az egyszülőknek, s régi álma valósul meg azzal, hogy tavasszal megnyílik az ország első egyszülős központja. Nemzeti ünnepünkön a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetéssel jutalmazták

– Az ideális magyar családban két szülő, anya és apa nevel legalább két, de inkább több gyereket. Az egyszülők kilógnak ebből a sorból, mégis kaptak tavaly a kormánytól félmilliárd  forintnyi  támogatást. A rossz nyelvek azt suttogták, hogy azért jutott Nagy Anna ehhez a tetemes összeghez, mert az Orbán- kormány szóvivője volt.

– Az 500 millió forintos támogatást nem Nagy Anna kapta, hanem az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány, hogy létrehozzon és működtessen  egy  egyszülős  családi központot. Sokkal régebben vagyok egyszülő és sokkal régebben működik  az  alapítvány,  mint  hogy  én szóvivő lettem volna. Miért pont mi kaptuk a támogatást? Talán azért, mert rajtunk kívül nem volt másik szervezet, amelyik ilyen sok területen és ilyen régen foglalkozna az egyszülős  családokkal.  Ennyi  családdal, ennyi gyerekkel pedig muszáj  foglalkozni,  nem  feledkezhetünk meg róluk. Számoljunk csak! 300  ezer  család  él  az  országban egyszülős  családban.  Ha  elosztanánk köztük az 500 milliót, nem egészen 1700 forint jutna egy családra. Ugye, hogy így már nem is tűnik aránytalannak a támogatás?

–  Egyedülálló  szülőnek  lenni még ma is stigma – írod a könyvedben.  Hogy  állíthatod  ezt  a  XXI. században?

– Amikor az ember olyanokkal beszélget az egyszülőségről, akik ezt soha nem élték meg, nagyon sokszor értetlenséget, egy kis lesajnálást, olykor némi megvetést is tapasztal. Holott aki egyedül neveli a gyerekét, az a legkevésbé sem kedvtelésből teszi. Én is nehéz időszakon mentem keresztül, a fiam akkor még óvodás sem volt, amikor ketten maradtunk.  Jó  lett  volna,  ha  valaki segít, támogat, megmondja, miként lehet túlélni a mindennapokat úgy, hogy a gyerek ne szenvedje meg. Nem találtam ilyen segítséget, ekkor jött az alapítvány ötlete. Ennek már több  mint  12  éve.  Egyszer  azt mondta nekem valaki, hogy ne csináljunk reklámot ennek az egészségtelen  családmodellnek.

Az  élet azonban sokszor közbeszól: az egyszülős családoknak egy része úgy lesz egyszülős, hogy meghal az apa vagy az anya. Sokan vannak, akiket várandósan  hagynak  magukra, vagy a gyermek születése után kerül a házasság, párkapcsolat olyan krízisbe, melyet nem tudtak megoldani.  Az  özvegyek  ugyanazokon  a nehézségeken  mennek  keresztül, mint azok, akik elváltak, vagy mint azok, akik egyedül vállalták a gyereküket. A magára maradt szülőnek addig ismeretlen problémákkal, az „egyedül” félelmetes felelősségével is meg kell birkóznia.

–  Nagyon  magára  marad  az ember, amikor egyszülőssé válik?

–  Igen.  Aki  kiegyensúlyozott családi életet él – vagy legalábbis olyat, ami látszólag kiegyensúlyozottnak tűnik –, fölépül köré egy világ.  Körülveszi  a  két  család,  a sajátja meg a párjáé, jönnek-mennek  a  barátok,  közös  programok vannak.  Amikor  ennek  vége,  azt veszi  észre,  hogy  nemcsak  azt  a másik  embert  veszíti  el,  akivel addig együtt élt, hanem vele sok minden  más  is  elvész.  Gyakran megromlik a viszony a társ családjával, és lassan a közös barátok is elmaradoznak.  Nem  tudják,  mit kezdjenek a helyzettel, úgy érzik, hogy amikor egy pár elválik, nekik is választaniuk kell. Valakinek igazat kell adni, valakinek az oldalára oda kell állni. És ez általában annyira zavarba hozza az embereket, hogy inkább elmaradnak.

A teljes interjú a Szabad Földben olvasható

Címkék: Család