• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Miért kevés az apósvicc?

Szerző: Budai Horváth József
Anyósviccekkel Dunát lehet rekeszteni, ugyanakkor az apósokról ritkán születik tréfa. Vajon miért köszörüljük szívesen a nyelvünket az egyiken, míg a másikkal nem tesszük ezt?

Fotó: Shutterstock

Apropó, nyelv: anyósnyelv (kedvelt szobanövény, a levele mérgező), anyósülés (a jobb első, állítólag a legveszélyesebb hely az autóban) – örök az évadja az anyós előtagot tartalmazó fogalmaknak. Mindeközben az após szó makacsul őrzi ebbéli függetlenségét.

Félelem és simogatás
Az újdonsült asszonyka menyegzői elrablásának szokása is felerősítette az anyósok őrző-védő kedvét. Az indián törzsek – akárcsak a dél-afrikai kafferek – még a nevét kimondani is félnek. Viszont Indiában híres az anyósok vejük iránti gyöngédsége.

A tréfa nyelvén
– Kedves vő uram, igazán nem kellett volna azzal fárasztanod magad, hogy kikísérj az állomásra – búcsúzik az anyós a vonatnál.
– De mama, tessék elhinni, nekem csak öröm, hogy kikísérhetem!

– Képzeld, a Feri el akar válni tőlem! – szipogja a fiatal feleség.
– És miért? – kérdezi az anyja.
– Miattad! – feleli a lány.
– És miből gondolja az a bunkó, hogy én hozzámennék?

A férj elkíséri az anyósát a doktorhoz. Az orvos megvizsgálja a mamát, és azt mondja:
– Asszonyom, sajnos önnek nagyon csúnya a nyelve.
– Doktor úr, maga biztosan összebeszélt a vejemmel!

Az esküvő után az após megkeresi a vejét, és így szól:
– Hát fiam, remélem, most, hogy elvetted a lányom, megkomolyodsz, és nem csinálsz többé semmilyen bolondságot.
Az udvarias vő könnyedén meghajol az apósa felé:
– Nem, biztosan nem, papa! Ez volt az utolsó…

Ki ne ismerné a „Száz forintnak ötven a fele” kezdetű nótát, melyben a mindenkori dalos kedvű egyén anyósa a bakkecskével egy strófában emlegettetik, pedig az igazi napamasszony leginkább az anyatigrishez hasonlítható. Mert hát minden anyós elsősorban is édesanya. S íme, most az a „másik” orvul, mosolyogva elrabolta tőle a szeme fényét…

Ki a jó anyós? Aki alaposan megismeri magzata új választottját, felleltározza hibáit-erényeit. Elmeséli neki, vele hogyan bánt az ő anyósa, miképpen értettek – vagy sem – szót egymással. Feleleveníti saját kis praktikáit, hisz többnyire azt kereste, ami összeköti a régi és új famíliá­kat. Ráeszmél, hogy íme, most az ő gyermekének is jutott anyós és após. S ha netán semmi se lenne az akarata szerint való, akkor sem ás lövészárkot, nem kényszeríti a gyermekét a senki földjére, hogy ott botcsinálta békebíróként szaladgáljon a szembenálló felek között.

Az okos após kissé másféle szerzet. Leginkább jóindulatú várakozással fordul a fia választotta leány felé, kitapasztalván az asszonyka csemetéje iránti olthatatlan ragaszkodását, meglátván benne leendő unokája édesanyját. Örömmel konstatálja, ha a menye méltó párja az urának, s szükség esetén a sarkára is áll – ízelítőt adván az egyenjogúság terén szerzett tudományából. A lányt kiházasított após egyenesen barátként közelít a család újdonsült férfi tagjához. Rábízza féltve felnevelt gyermekét, remélve, hogy a fiatalember a mátkaság alatt tanúsított figyelemmel és rajongással szereti az ifiasszonyt azon túl is.

Tán éppen ez a belátás az, melynek feltűnése igazából lecsökkentheti az anyósviccek számát. Rossz szülő, aki tesze-tosza, hajlítható jellemű társat kíván a gyerekének. Csak két valódi egyéniség vonzza-tolja egymást jó irányba a maguk választotta közös úton.

Címkék: Család | Idős korban | Humor