• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Nagyiszerepben

Szerző: Palágyi Edit
HATVAN AZ ÚJ NEGYVEN – a korosodók ma egyre fiatalosabbak, de ez azzal járhat, hogy nehezen hangolódnak rá a nagyszülő szerepére. Újabban azt is tanulniuk kell, hogyan legyenek korszerű, okosan kényeztető nagyik. Mire ügyeljenek a családi béke érdekében? – erre kerestük a választ.

Illusztráció - Forrás: AFP / Cultura Creative

Öröm, de egyben kihívás is, ha felsír az első unoka. A fiatalos férfiak sokszor azért lesznek mogorva nagyapák, mert „túl korán” emlékezteti őket őszülő halántékukra a család bővülése. A nagymamák viszont gyakran azért nem lehetnek eleget a kicsikkel, mert még aktívan dolgoznak. „Négy unokám van, de csak hétvégeken vállalhatom át őket a lányomtól, hétköznap munkába kell járnom, s ez így lesz még tíz évig” – meséli egy 55 éves nő. Egy családsegítő központban dolgozik, de inkább csak mások családjára jut ideje. Előfordul persze a másik véglet is, amikor már a gyermekágynál „átveszi a hatalmat” a tűzről pattant nagyi, és rutinosan diktálja, hogyan tartsa, etesse, fürdesse a babát a lánya. No, ezt nem jól teszi…

– A nagymamának az a dolga, hogy az anya önbizalmát erősítse, és támogassa őt, ne a maga „tuti tippjeit” zúdítsa rá – tanácsolja Feithné Krajcsik Ilona, a kismamákkal és családokkal is foglalkozó egri Összhang Egyesület elnöke, maga is gyakorló nagyszülő. – Régen minden másképp volt, háromóránként szoptattunk, most általában igény szerint etetnek. Mi még teáztattuk a babákat, ma hibát vét, aki cukros-citromos teát ad a csecsemőnek.

Sok vitát gerjeszt a cumi is, amit sokszor a nagymamák erőltetnek, holott az igénye szerint táplált babának nincsen szüksége ilyen pótszerre. Fontos, hogy csak az történjen a gyermekkel, amit az anya és az apa szeretne. Magam is ügyelek rá, hogy ne telepedjek rájuk, ha a kicsinek főzök, megkérdezem, hogy mit szeretnének – magyarázza.

A nagyszülők szívesen kényeztetik az unokát, de megesett, hogy a táplálékallergiás gyermeknek titokban tiltott ételt adtak, s ez nyilván ellentétekhez vezet.

Érdemes keresni az arany középutat! Ahogyan Túry Ferenc pszichiáter, egyetemi tanár megfogalmazta: „Ahhoz, hogy a legidősebb generáció harmonikusan illeszkedjen a családba, jó kapcsolatnak kell lennie a szülők és nagyszülők között, így szabadulhat fel sok segítő erő. Az unokák fejlődése árnyaltabb, sokszínűbb lesz, ha a nagyszüleiktől tanulhatnak életbeli dolgokat.”

Amióta ritka az együtt élő nagycsalád, az anyai, sőt a nagyanyai szerepet is könyvekből, netán az internetről kénytelenek megtanulni a nők. Nem árt, ha az idősebb nemzedék is megismeri az új kutatási eredményeket. Ezért hiánypótló az a Nagyszülő-füzet, amelyet az idén jelentetett meg a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom. A pszichológus szerzők arra is figyelmeztetnek: a nagyszülővé válás nem jelenti azt, hogy a „tata” egyik napról a másikra megöregedett. Sőt az unoka születése új értelmet adhat az idősödő ember életének, őt is feltöltik a „nagyinapok”. A másik véglet persze, ha nyaggatják a fiatalokat, mikor érkezik már a gólya. A nagyszülők bölcsen teszik, ha már a várandósság idejétől támogatják a párt.

Természetes, hogy elsősorban a lányos nagymamák kapcsolódnak be a „babázásba”, de csak olyasmiben segítsenek, amit kérnek tőlük. Tekintsék a családalapító párt felnőttnek, bízva abban, hogy a fiatalok majd belerázódnak a szülői szerepbe.

Kutatások szerint miután az unoka világra jött, a nagymamák lesznek a fontosabbak, később a gyerekkel játszó, barkácsoló nagypapák értékelődnek fel. A higgadt nagyapákra hárulhat az a feladat is, hogy elsimítsák a „mindenki jót akar, de máshogy” helyzetből fakadó feszültségeket – derül ki a nagyszülős kiadványból, amit a védőnők terjesztenek, de a világhálón is olvasható.