• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Sportnapló

Szerző: Palágyi Béla
Labdarúgó-válogatottunk szereplése nem okozott megrázó csalódást a szurkolóknak, mivel az utóbbi időben már (megint) megszokhattuk, hogy a foci nem tartozik a sikersportágaink közé. Ráadásul vadonatúj kapitánnyal és frissen debütáló játékosokkal próbáltunk sikert elérni – csoda lett volna, ha megtörténik.

A csapatból hiányzott Dzsudzsák Balázs, Gera Zoltán, Juhász Roland: biztos, hogy amikor még csapattagok voltak, olykor szidtuk is őket, ám most kifejezetten hiányoztak. A mér kőzés színvonala nem ostromolta az egeket, a finnek kellemes ellenfelek is lehettek volna, ha egy kicsit jobban játszunk – de nem játszottunk kicsit jobban. Ma már ott tartunk, hogy a kommentátorok nem bántják, hanem inkább sajnálják a válogatottunkat. Szinte valamennyi bíráló talált a játékunkban pozitívumot. Hát, a fene se tudja. Megnéztem a sportnapilap értékelését: az ellenfél leggyengébb osztályzata is egy jeggyel magasabb a legjobbnak tartott magyarénál. S azt se feledjük, hogy a finn válogatott meglehetősen középszerű csapat…

Ami a történéseket illeti: a finnek gólja úgy született, hogy Kovács eladott labdájával Pukki elhúzott Kádár mellett (két másodperc alatt rávert vagy öt métert), és egy csel után a hosszú sarokba csavart. A finnek lőttek még két kapufát, mi pedig összesen kétszer találtuk el a kaput. Valójában ennyi történt. A következő fellépésen (lapzártánk után) idehaza a görögök ellen fenekedhettünk, ám a finnországi teljesítményt mutatva ezzel a csapattal szemben is megjósolható a végeredmény. Számomra történelmi a tamperei meccs: hosszú pályafutásom alatt ilyen gyenge válogatottat nem sokat láttam a nemzetiszínű mezben…

A meccs előtt a finnek minket tartottak esélyesebbnek, sőt a csoportgyőztest is bennünk látták. Áldott jó rokonok, milyen jó nekik, hogy átaludtak úgy ötven-hatvan évet…

FOTÓ: ANTTI YRJONEN, AFP/NURPHOTO

Címkék: Sport