• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Trapik új élete

Szerző: Palágyi Edit
ELAPADNAK a transzplantáltak alapítványának támogatásai, megeshet, hogy már jövőre sem tudnak működni. Sok a tévhit, ezért a laikusoknak és a leendő szervátültetetteknek is szükségük lenne a programokra és a tájékoztatásra.

Veseátültetés a SOTE-n - Fotó: Atte Kovacs, Semmelweis Egyetem

Az elmúlt 25 év alatt sok értéket letettek az asztalra, most mégis csak csordogál a támogatás. Programokra még csak-csak kapnak adományokat, ám működésre senki nem ad pénzt. – Így tervezhetetlen a munkánk, és előfordulhat, hogy már jövőre sem folytathatjuk – panaszolja Szalamanov Zsuzsa, a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért elnöke. – Iskolák százaiba megyünk előadást tartani, mert fontos, hogy a diákok tisztában legyenek vele, mi a donáció, transzplantáció. E téma Argentínában például már a tananyag része, ezért is magas náluk a szervátültetések száma. Transzplantáltnak lenni nem betegség, hanem állapot. Bátorítjuk azokat, akik tanácstalanok, vállalják-e a műtétet – magyarázza az elnök.

ÉREMESŐ. A transzplantáltak számára különösen fontos a sportos életmód, sokan versenyeken is megmutatják, mire képesek. Nemrégiben ért véget Argentínában a szervátültetettek világjátéka, ahonnan a magyar versenyzők 41 arany-, 23-23 ezüst- és bronzéremmel térhettek haza.

 

MINDENKINEK MAGÁNÜGYE. A transzplantáltaknak nem feltétlenül kell közölniük az állásinterjún e tényt – vélik az alapítványnál –, mint ahogyan azt sem mondja el valaki, ha diabéteszes, gyógyult rákbeteg vagy infarktuson esett át. – Nincs betegségtudatom, vidám, normális életet élek. A kollégáim közül csak néhányan tudnak arról, hogy veseátültetett vagyok – meséli egy 40 éves nő, aki 18 évesen kapott új szervet. Tizenhat éves középiskolás volt, amikor a veséje tisztázatlan okból felmondta a szolgálatot, egy ideig dializálták, végül új szervet kapott. Dolgozik ma is, a kéthavonta végzett kontroll idejére szabadságot vesz ki. Rengeteget utazik: a szervátültetéssel szó szerint megnyílt számára a világ.

Szalamanov Zsuzsa maga is trapi, azaz szervátültetett: több mint 20 éve él új vesével. A sport és a tevékeny élet sokat segített abban, hogy teljes értékűnek érezze magát. Bár már közelít a hetedik ikszhez, ma is rendszeresen úszik – korábban versenyeken indult, érmeket szerzett, világcsúccsal is büszkélkedhet.

Még mindig sok tévhit kering, sokan pedig szemérmességből, félelemből hallgatnak ezekről a dolgokról. Az emberek többsége azt hiszi, előzetes beleegyezésre van szükség ahhoz, hogy haláluk esetén felhasználják a szerveiket. Holott a törvény szerint csak annak a szerveit nem ültethetik át más emberbe, aki ezt előre írásban megtiltja. Engedélyt a szervkivételre csak kiskorú esetében kell adnia a szülőnek vagy a gyámnak. Élő donoros műtéteknél nem csak a hozzátartozóktól kaphat szervet a beteg, de baráttól, élettárstól is, akivel szoros érzelmi kapcsolatban áll.

Ezt egyre többen vállalják, adományoznak szervet. Egy évtizede még 3-5 élődonoros transzplantáció történt évente hazánkban – ezzel sereghajtók voltunk Európában –, ma viszont ennek a tízszereséről szólnak a statisztikák. Ebben szerepet játszik, hogy a vese eltávolítását már laparoszkópiás műtéttel végezhetik a donoroknál. Akik úgy döntenek, hogy szervet – többnyire vesét, olykor a májuk egy darabját – ajánlják fel és ezzel megadják az új élet esélyét a másiknak, elismerésben is részesülnek. A Pro Vita-díjat az idén több mit harminc szervdonor veheti át az október 10-i világnapon.