• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Napindítónak két perc nevetés

Szerző: Balogh Mária
Hamar megnyugszom: a humorista civilben is épp olyan víg kedélyű, mint a Duma Színház tévés felvételein. Hadházi László szerint az emberek manapság ki vannak éhezve pár gondtalan órára és nevetésre.

Fotó: Kállai Márton

Találkozónkat egy debreceni belvárosi cukrászdába szervezem. Telitalálat, ugyanis Hadházi László imádja a finomságokat. „Szeretek többször, keveset, de jó minőségű édességet és ételt enni. Nem vagyok híve a gyorséttermi őrületnek” – mosolyog, és már pereg is a régi film…

A hajdú-bihari Téglásról származik; parasztfiúnak tartja magát, aki tanári diplomával, többkötetes íróként, humoristaként a szeretetteljes, őszinte közösségben bárhol jól érzi magát. Az elmúlt két évtized alatt az egész országban megismerték és megkedvelték, a stabil hátországot neki mégis Debrecen jelenti. Felesége és három gyermeke ugyanis a cívisvárosban várja haza az örök utazó családfőt.

Vidámságával gyermekeit is megfertőzte, nagyobbik lánya édesapja nyomdokába szeretne lépni. Hogy a felesége miként viseli férje rendszeres távollétét? Hadházi László szerint jól kiegészítik egymást, és mindkettőjüknek a munkája a hobbija.
– A feleségem klinikai szakpszichológus, nem szokott panaszkodni rám. Úgy segítem, ahogy egy férjtől ez elvárható.

– Ő is segít téged? – élcelődöm.
– Természetesen! De ha arra gondolsz, hogy olykor kezelésre szorulok, akkor tévedsz. Érett személyiség vagyok! – mókázik. – Hogy mire van szükségük manapság az embereknek, és mit várnak tőlünk, humoristáktól? Kedvességet, figyelmet, nevetést és pár gondtalan órát. Ez hiányzik az életükből ahhoz, hogy könnyebben viseljék a rájuk nehezedő terheket.

Szerinte a jó humorista nem magányos bohóc, hanem nyitott és vidám, együtt lélegzik a közönséggel. Nem próbálja ócska poénokkal átverni a hallgatóságát. „A mi pályánkon az él meg, akinek van egyénisége, aki képes megújulni. Véletlenül sem járatnánk le magunkat – sem a Duma Színházban, sem a Showder Klubban, vagy a Rádiókabaréban – unásig hallott műsorral, netán politikai kabaréval. Az utóbbira amúgy sem kíváncsi senki!”

Bevallja, azért neki sem mindig fenékig tejfel az élete. Ha bármilyen gondja-baja van, az alkotás is nehezebben megy. De mi a titka annak, hogy a borúra hamar érkezik a derű? Egyszerű: a természetesség és a belső béke. Van ám egy jól bevált gyakorlata is, amit mindennap elvégez. Két perc folyamatos nevetés! Mindegy, hol van, ezzel indítja a napját. Húsz éve. A zsúfolt fellépések, utazások mellett persze szívesen edz, kerékpározik, vagy megnézi tehetséges kollégái műsorát.

– Nem panaszkodom, nem vagyok elégedetlen, de nem is szeretek karba tett kézzel hátradőlni. Amíg küzd az ember, mindig tanul, és ezáltal több lesz. Kihívások, feladatok, célok, vágyak nélkül nincs boldogság.

Címkék: Életmód | Humor