• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Elbocsájt vagy elbocsát

Szerző: Grétsy László
„Engem, mivel nyugdíjas vagyok, szerencsére már csak nyelvi szempontból érdekel az elbocsátás témája, mégis megkérdezem: helyes-e a ma oly sokszor hallott elbocsájtás forma. Szerintem a szó szabályos alakja elbocsátás, ahogy a szájtátás helyett sem jut eszébe senkinek sem szájtájtást mondani.”

Sebők József érdi olvasónk leveléből idéztem e sorokat. A példája kétségtelenül szellemes, de érvnek mégsem jó, mivel „szájtájtás”-t csakugyan nem mond senki, az „elbocsájtás” alakkal viszont elég gyakran találkozunk, főleg élőszóban. Írásban csakugyan kevésbé, de ennek alighanem az az oka, hogy a helyesírási szótárakban csak a j nélküli bocsát alak szerepel.
 
Csakhogy ez nem kizáró ok. Attól, hogy a helyesírás tekintetében legilletékesebb munkában, az Akadémiai Kiadó által megjelentetett Magyar helyesírási szótárban nem található meg ez a forma, még jó lehet. Az említett szótár előszava világosan utal is erre, ugyanis ezt olvashatjuk benne: „Bár nyelvileg helytelen, magyartalan alakulatokat szótárunkba nem vettünk fel, hogy ne terjesszük őket, munkánk nem óhajt a nyelvi helyesség tekintetében döntőbíró lenni, különösen ott nem, ahol egy vagy több változat használata egyaránt jogos.

A kiemelt részek pontosan olyan esetekre vonatkoznak, amilyen a bocsát – bocsájt alakpár esete. Más olyan igéink is vannak, amelyeknek valamilyen népies, esetleg régies változatát az említett helyesírási szótár nem közli, talán mert készítői nem érezték eléggé élőnek, elég gyakorinak. Történetesen a bocsájt-hoz némileg hasonló a szakajt és a veszejt ige is. A szakít és a szakaszt, valamint a veszít és a veszt benne van a szótárban, a szakajt és a veszejt azonban nincs. De az értelmező szótárakban, amelyekben jobban nyílik mód a stílusminősítésre is, ezek is benne vannak, megfelelő minősítéssel, jelezve, hogy a szakajt népies, a veszejt pedig régies, esetleg táji ízű. A bocsát és a bocsájt viszonyáról pedig az értelmező szótárakból azt tudhatjuk meg, hogy mindkét forma használható, de a kettő közül a bocsájt egy kissé népiesebb a bocsát-nál, illetőleg esetünkben az elbocsájtás az elbocsátás-nál. Ugyanez vonatkozik a bebocsát – bebocsájt, kibocsát – kibocsájt és más igekötős alakpárokra is.

Napjainkban a legjobb szerintem az lenne, ha sem elbocsátások-ról, sem elbocsájtások-ról nem hallanánk unos-untalan. Ugye, ebben mindnyájan egyetértünk?