• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Eötvösék tovább cirkuszolnak

Szerző: Palágyi Edit
Világszám az önök városában! Elefántok a porondon! Bravissimo! – így járja a városokat a kilencvenesztendős Eötvös Cirkusz „kikiáltó” autója. Nem hagytuk ki az élményt, sőt a lakókocsikba is bekéredzkedtünk, amikkel a bárói ősökkel dicsekvő legendás cirkuszos família négy generációja fáradhatatlanul járja az országot.

Kihalófélben lévő szakma az elefántidomároké
Fotó:
Kállai Márton

Padlófűtés, légkondi, teljes összkomfort, manapság így néz ki egy lakókocsi – mutatja Eötvös Loránd, aki nemcsak zsonglőr, de egyben a híres családi cirkusz vezetője is. Igaz, most éppen nem lép fel, mivel a sátorépítés közben egy vasrúd ráesett a lábára. A felesége, Wertheim Adrienn pedig azért nem készül az előadásra, mert mindenórás a második gyermekükkel. A rózsaszín kiságyat már felállították itt, a lakókocsiban.

Ormányos sztárok
Az idomár csattogtatja az ostorát, közben peregnek ajkáról az olasz vezényszavak. Az állatok bizonyára értik, mit akar Togni úr, ugyanis engedelmesen emelik a négy tonna testsúlyukat – néhány kockacukorért cserébe. Emelvényre állnak, forognak, s amikor körbemasíroznak a porondon, viccesen megfogják ormányukkal az előttük ballagó farkát. Ez a produkció igazi világszám, idén Monte-Carlóban, a világ legrangosabb cirkuszfesztiválján Arany Bohóc Díjat nyert.
Az elefántidomáré azonban ritka és kihaló szakma. Az állatvédők szerint ugyanis nem elefánthoz illő élet ez – örökösen a közönség és a szelídítő kénye-kedve szerint pörögni, egymás hátára állva „bohóckodni”. A jogszabály szerint csak a meglevő elefántjaikkal mutathatnak be számokat a porond mesterei, új állatokat nem foghatnak munkára. Hasonló okból emberszabású majmokat sem taníthatnak be kunsztokra. Az idomá­rok közt viszont keringenek olyan legendák, hogy némelyik csimpánz épp abba pusztult bele, hogy elválasztották a szelídítőjétől.
Az Eötvösékkel turnézó Togni család – az egyik leghíresebb, 200 éves olasz cirkuszos dinasztia – tagjai szerint náluk jobb dolga van a három „idős hölgynek”, mint például egy állatkertben, ők ugyanis foglalkoznak velük. Jó negyven éve dolgozik velük a három – nagyjából ötvenesztendős – indiai elefánt. Ma már az első szelídítőjük unokája mutatja be velük a produkcióját. Szinte családtagoknak számítanak az elefántok, ezek a különösen értelmes és tanulékony állatok. A lakókocsikat mindig úgy állítják fel, hogy az ormányosok közelében legyenek. Igaz, az elefántok is vigyáznak magukra: ha éjjel nyugovóra térnek, csak ketten alszanak, a három közül egyikük mindig őrködik. Így ha gyanús zajt hall, fellármázhatja barátnőit. Az elefánt sok mindenre megtanítható, akad például olyan szám, ahol a közönség vállalkozó kedvű tagját „borotválja” vagy legalábbis nyakon önti borotvahabbal egy ormányos.
Eszességüknél és szemfülességüknél csak az étvágyuk nagyobb, egy fürt banán egy pillanat alatt eltűnik hatalmasra tátott szájukban. Falánkságuk néha kalamajkát okoz – megesett például, hogy az egyik „jószág” elcsente egy vendég retiküljét, és lenyelte azt mindenestül. A cirkuszosok egy egész napig dekkoltak az ormányos mellett. Várták, mikor pottyantja ki végre a táskát, a peches hölgy összes iratával együtt…

– Nem volt mindig ilyen kényelmes egy vándorcirkusz élete. A felmenőink még szekerekkel utaztak, a gyerekek útközben születtek, sokszor még azelőtt, hogy odaért a bába. Még a mi nemzedékünk is ott járt iskolába, ahol éppen fellépés volt. Mostanában már magántanulók a gyerekek, interneten érkezik a tananyag. Valódi utazó vállalat a miénk, 32 járművel turnézunk – magyarázza Loránd.

Nem kispénzűeknek való vállalkozás ez: az állatok például egyetlen nap alatt hét mázsa szénát esznek meg. Amit lehet, maguk csinálnak: órák alatt felverik a hatalmas, ezerszemélyes sátort, a szereposztás pedig változatos. Wertheim István, a porondmester egyben állatidomárként is fellép. Loránd édesapja, Jóska, aki hajdan neves artista volt, most a gyerekek sürgőjét kezeli. Így nosztalgiázik: „Közös számunk volt a feleségemmel, ő az, aki most a büfét viszi. Belevaló asszony, amikor Lorándot várta, négy hónapos terhesen még a fejemen állt.”

Eötvösék családi legendáriuma így kezdődött: jó évszázada egy tisztiiskolás fiatal báró ellátogatott egy vándorcirkusz előadására, és bizony beleszeretett a műlovarnőbe. A heves vérű ifjú, báró Eötvös Ferenc csapot-papot otthagyva megszökött a cirkuszosokkal, hogy feleségül vehesse Winczky Johannát. A báró ugyan később nyomtalanul eltűnt, de született egy fia, Eötvös Nándor, aki megalapította a máig nevüket viselő cirkuszt.

Máig különös, zárt burokban élő világ ez. A cirkuszos dinasztiák leginkább egymás közt házasodnak. „Mi távolságot tartunk. Nálunk nem szokás, hogy a fiatalok egymásnak essenek, s rögtön az ágyban kössenek ki. Én öt évig udvaroltam a nejemnek, igaz, két hónapba beletelt, mire odaért a levél Európa egyik csücskéből a másikba” – meséli a 71 éves Eötvös József. A gyerekeket nagy becsben tartják. Egerben például még a 94 éves Eötvös Nándorné született Picárd Elza, az egykori légtornásznő is előjött a lakókocsijából, és beült a nézőtérre, hogy tapsolhasson a dédunokájának, a tízéves Krisztofernek, aki lámpalázát hősiesen legyűrve lépett porondra a lovas számban – életében először.

Bár e műfajt már sokszor elsiratták, manapság is lelkes publikum tölti meg a széksorokat. Meglehet, az apukákat a Porond Csillaga-díjas lábzsonglőr, Váradi Éva produkciója nyűgözi le, míg az anyukák inkább az utolsó mohikán, az indián „madárember” suhanását figyelik, a gyerekek pedig a bohóc- és az állatszámok után tapsolják pirosra a tenyerüket, de sebaj. Az Eötvös Cirkusz rendületlenül gurul tovább. Az a mondás járja köztük: akinek a talpára egyszer ráragadt a fűrészpor, többet nem tudja azt onnan lekaparni.

Címkék: Cirkusz