• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Kutyaposta

Szerző: Szücs Gábor
Azért az mégiscsak borzasztó, hogy mennyi buta politikus ül a parlamentben! Mielőtt a magyar honatyák (-anyák) felkapnák a vizet, ezúttal nem róluk, hanem az angol parlamentben üldögélő kollégáikról lesz szó.

Történt ugyanis, hogy a brit képviselők – számomra érthetetlen okokból – nekiálltak megvitatni, hogy vajon érző lények-e az állatok? A téma állítólag Brexitügyben(?) került terítékre; mindenesetre a csoportosan elkövetett ostobaságuk jó alkalmat adott egy angol biológusnak – Jan Hoolenak, az angliai Keele University biológia tanszéke etológusának –, hogy megismertesse a tényekkel a politikus fajankókat.

A történet két dátum közé beszorítható. Az egyik a XVII. századi filozófus René Descartes állítólagos mondása, amely szerint az állatoknak nincsenek érzelmeik, a másik pedig 2009. december elseje, amikor is hatályba lépett a Lisszaboni Szerződés. Ez ugyan az Európai Unió működéséről szólt, de egy fontos mondat belekerült az állatjóléti előírásokat felsoroló cikkelybe, mégpedig az állat fogalmi meghatározása: „érző lény”.

Vagyis négyszáz évnek kellett eltelnie, hogy némely bornírt politikust leszámítva az emberek megértsék: „Az állatok nemhogy érzelmekkel bírnak, de önálló személyiségük is van – írja Jan Hoole –, egyre több, korábban alacsonyabb rendűnek mondott fajról derül ki, hogy egyedeik különféle személyiségjegyekkel rendelkeznek."

Ebben a folyamatban feltétlenül meg kell említenünk Jane Goodall nevét: az angol etológusnő, a csimpánzok életének legelismertebb kutatója már az 1960-as években az állatok pszichéjéről beszélt, elutasítva azt a tudományos közmegegyezést, hogy az állatvilág tagjai afféle biológiai gépezetek. Addig az állatokat számokkal jelölték, ő viszont neveket adott a csimpánzoknak, mégpedig azért, mert az emberszabású majmok minden kétséget kizáróan egyedenként is eltérő egyéniséggel, gondolatokkal és érzelmekkel rendelkeznek. Húsz évvel később Goodall meggyőződése az etológiai kánon alapvetésévé vált.

És akkor hagyjuk is legfőbb kedvenceinket, a kutyát, a macskát, a lovakat – a kecskékről, ezekről a derék növényevőkről is kimutatták, hogy a játékban megélt örömtől a társak hiánya fölötti búbánatig rendkívül színes az érzelmi életük. És már azt is tudjuk, hogy a halaknak is van személyisége, a Debreceni Egyetem kutatói pedig nemrégiben a verőköltő bodobácsoknál (ez egy európai poloskafaj) mutatták ki a személyiség meglétét, s a pókok vagy a tintahalak perszonalitására is akadnak tudományos bizonyítékok.

Remélem, a brit parlamentben is akad a Szabad Földnek előfizetője…

Címkék: Kutyaposta