• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Kaposváron megtörténhet a csoda

Szerző: Mihályfalvi László
Az 1980-ban alakult Déryné Vándorszíntársulat - a Csiky Gergely Színház után - Kaposvár második legrégibb színházi műhelye. A Vándorszíntársulatnak otthont adó Együd Árpád Városi Művelődési Központban beszélgető partnerünk Török Tamás társulatvezető és a színtársulat két meghatározó egyénisége, Gaál Laura és Karalyos Gábor.

- Kinek az ötlete volt a színtársulat létrehozása, és milyen céllal alakult meg?
T. T.: 1979 óta dolgozom a városban, akkor kezdtem fiatal tanárként az 512-es ipari iskolában, ahol diákszínpadot alapítottam. Később Kaposvári Ifjúsági Színpad lettünk; 1990-ben pedig egyesületi szinten létrehoztuk a Déryné Vándorszíntársulatot. Azért választottuk ezt a nevet, mert helyünk nem volt, és vándor életmódot folytattunk. A cél pedig a jó együttlét; a fiataloknak értelmes időtöltés biztosítása.

- Ez a cél ma már magasabb szinten valósul meg, mert a Déryné művészi színvonalon ad lehetőséget a tagjainak arra, hogy kulturáltan valósíthassák meg önmagukat.
T. T.: Köszönjük, ha valaki ezt így látja. A mi kis társulatunk, kis létszáma ellenére is, rendszeres fellépő nagy nemzeti ünnepeinken. Minden felkérésnek eleget teszünk. Miattunk egyetlen előadás sem marad el.

- Évente sok szereplésük lehet.
T. T.: A csúcsot a 2003-as 213 fellépés jelenti, tavaly ez a szám "csak" 98 volt.

- A 98 is legalább heti két alkalom! De beszéljünk a folytatásról! Hogy kerülnek a társulatba új, fiatal tagok?
T. T.: A csaknem két évtized alatt több színész és médiaszemélyiség került ki innen. Balla Eszter, Bartsch Kata, Bellai Judit, Egres Katinka, Karalyos Gábor, Lugossy Klaudia, Szabó Kimmel Tamás az ország különböző színházainak a tagjai. Futó Zsófia, Maloveczky Miklós és D. Tóth András ismert médiaszemélyiség. Az utánpótlás megoldhatatlan, mert a középiskolákkal nincs kapcsolatunk. Pedig a példák önmagukért beszélnek. Hiszünk abban, hogy megtörténhet a csoda.

- Hogyan lehetne a középiskolákkal, a fiatalokkal kapcsolatot teremteni?
K. G.: Nagy szükség volna a városban egy olyan helyre, ahol a középiskolások együtt lehetnének. Én 1980-ban születtem, s akkor voltak klubhelyiségek, szakkörök, fórumok, ahol a fiatalok együtt lehettek; s létezett egy útvezetés, útmutatás, amelynek a segítségével el lehetett indulni. A gyerekek egy része ma kallódik. Hiányzik egy közlekedő módszer vagy lehetőség a fiatalokhoz. Ennek megteremtéséhez alkalmas tanárok, hiteles emberek kellenének. Annak idején ez megvolt, függetlenül attól, hogy kisdobosnak, úttörőnek, rajzszakkörnek, irodalmi színpadnak vagy énekkarnak nevezték az iskolában.

- Mondja mindezt egy fiatalember. Hiszem, hogy érdemes a szavaira figyelnünk.
T. T.: Én ahányszor lehet, leírom, elmondom; rettentően veszélyes szubkultúrák alakulnak ki, amiről nem beszélünk, pedig léteznek. Ami a hétvégeken a Tesco mögötti füvesített területen vagy a Városligetben folyik, az félelmetes. Ott megtalálják a fiatalok maguk az együttlétet, de sok köszönet nincs benne. A felnőttek feladata volna őket kulturált helyre vezetni, de nincs hova.

- A Déryné azonban egy követendő missziót teljesít, hisz megteremtette a lehetőségét annak, hogy az itt összejövő fiatalok a kreativitásukat jó társaságban, a társulatban, értékek elsajátítása és közvetítése révén fejthessék ki. Mi a véleménye minderről Gaál Laurának?
G. L.: 2002-ben kerültem kapcsolatba Tamásékkal. Akkor végeztem a Zeneművészeti Főiskolán, de e társulatban tanultam meg, amire nem készít fel egyetlen felsőfokú képzés sem. Olyanokat, mint a munkafegyelem, a magas szintű művészi igényesség, az együtt készülés, a teljes odaadás.

- Ön szerint hogyan lehetne az ifjúságot megnyerni olyan értékeknek, amilyeneket a Déryné is képvisel?
K. G.: Nagyon sokan megfordulnak nálunk olyanok, akikből nem színészek lesznek; de itt olyanokat tanulnak meg szereplés közben, amiket a mindennapi életükben is használni tudnak.
T. T.: A fő baj, hogy az iskolákban nagyrészt boldogtalan emberek tanítanak.

- A legközelebbi fellépések?
T. T.: Ebben az évben nyári színházat nem csinálunk, mert "a színház nem kell". Balatonfenyvesre megyünk az általános iskolába rendkívüli irodalomórára. Bejönnek a nyugdíjasok, jönnek az iskolások; és a megzenésített versekkel ez egy kicsit más lesz.
G. L.: Mi a Déryné Vándorszíntársulatban továbbra is a maradandó értékekhez akarunk ragaszkodni.

Forrás: Itthon magazin

Címkék: Itthon | Színház