• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Horgászok reménye

Szerző: Valló László
Már negyedik éve nem fogható a kecsege – a horgászok nagy bánatára. Nemcsak a fogás élménye hiányzik persze, hanem kitűnő ízű, szálkamentes húsa is.

Kecsege - Fotó: Hugo Willocx - AFP / Biosphoto

A tiltás oka – mint más, őshonos halfajunk esetében is – a folyószabályozások, duzzasztások okozta élőhelypusztulás, illetve a vízszennyezés, amelynek következményeként visszaesett a szaporodásuk és erősen lecsökkent a népességük. A kecsege jellemzően az aljzaton táplálkozik, az ottani homokban, iszapban megbúvó, illetve a kövekre tapadva élő rovarlárvákat, apró csigákat, növényi törmelékeket fogyasztja. (Kedvence a tiszavirág lárvája.) A vizek nehézfémszennyezése pedig éppen az aljzaton csapódik le, ami gyéríti, pusztítja az ott élő apró állatokat, így a kecsege is kevesebb élelemhez jut, a szennyezett táplálékkal fölvett nehézfémek bekerülnek a hal szervezetébe, s bizony felhalmozódhatnak. Van tehát bőven tennivaló a folyami élőhelyek tisztaságának védelméért.

A Halászati Kutatóintézet Halgazdálkodási Alapjának pénzéből nagyarányú telepítési program indult a kecsege állományának növelése érdekében. A cél, hogy a mesterségesen nevelt nagyszámú növendék Dunába, Tiszába engedésével stabil és önfenntartó (azaz szaporodóképes) törzsállomány alakulhasson ki. Amire majd az teszi fel a koronát, ha ismét fogható lesz a kecsege. A dunai horgászok többek között a Szigetközben, a tiszaiak pedig legutóbb Csongrád mellett bocsátottak útjára tízezer ivadékot abban a reményben, hogy kedvenc kecsegéjük, a Tisza ékszere hamarosan ismét a régi fényében ragyog.