• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Vernek a pintyek

Szerző: Valló László
Gyakori, jól alkalmazkodó kis énekesünk az erdei pinty, mely ma már egyre gyakrabban fészkel a városi parkokban, ligetekben, fasorokban, noha eredeti élőhelye a zárt erdők, fenyvesek sűrűje. Főként magokat fogyaszt, amit a földről csipeget föl, de kedveli a gyümölcsöket és nem veti meg a rovarokat sem.

Erdei pinty
Fotó:
Shutterstock

Vonuló madár, ősszel nagy számban érkezik hozzánk északkeletről, míg a nálunk fészkelők a mediterrán térségbe húzódnak. Hazánkban védett, eszmei értéke 25 ezer forint. Örvendetes, hogy hazai fészkelőállománya szerény növekedést mutat.

Az erdei pinty élénk, mozgékony, tanulékony és ügyes kis szárnyas, egyben mérges, veszekedő természetű. Hímjei nemcsak díszes öltözetűek, de híres dalnokok is. Már most „vernek”, azaz csattognak messze hangzóan, éneklésük júliusig eltart.

A nagy német természettudós, Alfred Brehm állította: a pinty éneke valójában egyszerű szólam, amit nagy kitartással és teli torokból ismétel.

Akik azonban szenvedélyesen figyelik, más-más dallamokat fedezhetnek fel az egyes hímek énekében. A XIX. században még nagy hagyományai voltak a befogott pintyek énekversenyeinek, egy-egy kitűnő dalnok kincset ért. Brehm szerint a pintyek éneke tájanként nagyon eltérő, a hegyvidékiek általában szebb hangúak, mint a síkon élők. Az erdei pinty az erdők mellett ártéri ligetekben, út menti fasorokban, gyümölcsösökben is fészkel. Az otthont a tojó építi a fára zuzmóból és mohából, amit szőrökkel bélel és erősít meg. Évente kétszer-háromszor költ, a tojó alkalmanként 4-6 tojást rak, amelyen csak ő kotlik, miközben a hím táplálja.